Friss hírek, információk

Andrea Mancini

A Budapesten élő külföldi sportolók életét bemutató sorozatunkban nagy örömünkre szolgált, hogy elsőként egy fiatal olasz játékossal tudtunk leülni beszélgetni. A játékos Magyarország egyik legpatinásabb múlttal rendelkező labdarúgó klubjánál, a Budapest Honvéd F.C. – nél játszik.

 

Andrea Mancinit kérdeztük a budapesti tartózkodásáról, jelenlegi klubjáról és apjával, Roberto Mancini-vel való viszonyáról.

 

Műhely: Hogy érzed magad Magyarországon?

 

A.M.: Őszintén szólva, nem tudtam túl sokat az országról mielőtt megérkeztem volna, de természetesen Budapestről már hallottam korábban is. Mostanra, egy kicsit jobban megismerve tudom, hogy Magyarország egy szép ország, ahol az emberek kedvesek és Budapest is Európa legjobb tíz városa között van. A városban minden elérhető és kellemesen lehet itt élni. Annak ellenére, hogy külföldiként érkeztem, egyből ’otthon’ éreztem magam. A szakmai stáb és a vezetés is mindent megtesz, hogy otthon érezzük magunkat, nagyon boldog vagyok itt.

 

Hogy érzed magad a Budapest Honvéd F.C. - nél?

 

A.M.: Nagyon boldog vagyok a csapatomnál.  A csapattagok őszinték és egyenesek egymással, a fiatal korunk ellenére is. A legtöbben mind közel azonos korban vagyunk. 3 - 4 olasz játékosunk is van, a vezetőség korrekt, örülök, hogy itt vagyok.

 

 

Az olasz edző, Marco Rossi nemrég lemondott. Mennyire érint ez téged?

 

A.M.: Ez egyik játékost sem kell, hogy érintse. A lemondásának megvoltak a saját okai, amit nekünk tiszteletben kell tartanunk. A foci és az élet megy tovább, az edzők jönnek és mennek, míg a játékosoknak erre mindig felkészülve kell állniuk. Én boldog lettem volna akkor is, ha továbbra is a csapat rendelkezésére áll a jövőben. Számomra megadta az esélyt, hogy az első osztályban játszhassak, amiért örökre hálás maradok.

 

Mik a terveid a jövőre nézve? Mi tenne elégedetté az elkövetkező 3 évben?

 

A.M.: A közeljövőben szeretném a 2016-ig szóló szerződésemet kitölteni a Honvédnál. A következő szezonban szeretnék jó eredményeket elérni a magyar labdarúgásban. A célunk a klubnál, hogy a Honvédot az 50-es és 60-as évek sikercsapatainak a szintjére juttassuk el, amik akkor Magyarország és Európa legjobb csapatai közé tartoztak. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a mai nagycsapatok sokkal nagyobb büdzsével rendelkeznek, de az egyesületnél nagyon sok jó, a labdarúgáshoz értő ember dolgozik. Fabio Cordella, például, remek munkát végzett a Honvédnál. Őt egy szakmailag alkalmas és fiatal vezetőnek tartom, aki egy sikeres csapat építésén dolgozik.

 

A jövőre nézve: az álmom, hogy a nemzetközi kupákban játszhassak. Vagy az Európa Ligában vagy a Bajnokok Ligájában. Sokat kell még dolgoznom, de a jövő egyszerű a számomra: minden nap keményen kell dolgozni és 110 százalékot nyújtani a szurkolók számára és ezzel segíteni a Honvédot a siker felé.

 

Hogy látod a technológia használatát és jövőjét a labdarúgásban?

 

A technológia, ha segíteni tudja a labdarúgást, akkor az egy jó dolog lesz a sportnak. Az teljesen normális, hogy a bíró hibázik, mivel bizonyos szituációkat nagyon nehéz megítélni miközben másodpercek alatt kell döntést hozni. A technológia a bírók segítségére lehet. Csak vessünk egy pillantást az amerikai sportokra. Az NFL-ben, a hokiban és az NBA-ben a technológia használata teljesen normálisnak számít. A labdarúgásban igen hasznos lenne az alkalmazása. Ha az ember a statisztikákra gondol, a technológia segítségével méréseket végeznek, mint például a futott távot, a teljesített és nem teljesített passzok számát, amikből rengeteget lehet tanulni. Szerintem a jövőben egyre többet fogják használni a labdarúgásban.

 

Össze tudod hasonlítani a magyar labdarúgás szintjét a nemzetközivel?

 

A.M.: A magyar labdarúgás nincs a Premiere League vagy a Serie A szintjén. Többek között a klubok büdzséje sokkal alacsonyabb. Azonban, elégedett vagyok a magyar labdarúgás szintjével. Minden csapatban van 3 - 4 vagy 5 játékos, aki top ligák csapataiba is beférne. Leonardo, Mateos, Caneira csak néhány név a sokból, de rengeteg fiatal játékost is említhettem volna, mint például Kovács, Hidi, vagy Radó a teljesség igénye nélkül. A magyar labdarúgás szintje évről évre javul. Vannak csapatok, amelyek az olasz első osztályban is játszhatnának, mivel megütik a Bologna vagy Sassaulo szintjét. Ilyenek a bajnokság erős csapatai, a Fradi, Győr, vagy Debrecen. Igaz, az olaszoknak több tapasztalatuk van, de technikai szint az majdnem ugyanaz.

 

Biztos vagyok benne, hogy a magyar labdarúgás fejlődni fog. Remélhetőleg a magyar válogatottnak sikerül kijutnia az Európa Bajnokságra legközelebb. Ez egy nagyon fontos lépcsőfok lenne az ország labdarúgásának.

 

A Világbajnokság nemsokára elkezdődik. Mik a várakozásaid?

 

A.M.: Olaszország jól fog szerepelni. Minden alkalommal a végsőkig küzdenek és szerintem az egyik legjobb olasz edző irányítja a csapatot. Jó munkát fog végezni. Szerintem Olaszország az elődöntőig menetel majd, talán a döntőbe is bejut.

 

Brazília természetesen az egyik legnagyobb esélyes, mivel otthon játszanak, míg Spanyolország a címvédő. Mindkettő csapatot nagyon erősnek tartom.

 

Természetesen más országok csapatai, mint például Argentína, Németország, vagy Franciaország, is nagyon erősek. Egy nagyon szórakoztató Világbajnokságot várok, azonban nagyon nehéz megjósolni, hogy ki fog nyerni. Szerintem a játékosok pillanatnyi formája fog dönteni. Szerintem az olasz csapat jól fog teljesíteni, míg a többit majd meglátjuk. (Nagyon sok múlik a döntő hónapokon a nemzeti bajnokságokban, mivel ilyenkor fáradnak el a játékosok és a leggyakoribbak a sérülések.)

 

Megosztanál valami személyeset az életedből, jut idő szórakozni?

 

A.M.: Profi játékosként mindig vigyázni kell hogy a megfelelő időben és pillanatban szórakozzon az ember.

 

Elsősorban profi futball játékos vagyok. Csak ritkán járok szórakozni, akkor is csak ha a következő napom szabad. Nem is ismerem a budapesti éjszakai életet olyan jól, bár amit eddig tapasztaltam arra enged következtetni, hogy nagyon jó lehetőségek vannak a városban. A barátnőm magyar és vele szoktam sétálni, moziba járni vagy egy jó kávézóba betérni. Ezek alapján Budapest az egyik legjobb város Európában. Buda gyönyörű, rengeteg híres színész jár ide és rengeteg lehetőség van a szabadidő eltöltésére.

 

Valószínűleg idegesítő lehet, hogy mindenki rákérdez, de nekünk is meg kell kérdeznünk: Milyen a viszonyod az édesapáddal?

 

A.M.:  Először is, a kettőnk kapcsolata egy apa és fia kapcsolat. Ő nevelt fel úgy, hogy tiszteljek másokat és boldogan éljek. Minden apa szeretné, ha a fia boldog lenne. Ő egy profi edző. Szerintem az egyik legjobb a világon. Általában nem beszélünk a labdarúgásról, de amikor mégis akkor általánosságban is beszélünk róla nemcsak a Honvédról vagy a Galatasaray-ról. Mindig tud tanácsot adni, hiszen egy nagyszerű játékos karriert tud maga mögött. Budapestre is ellátogatott, hogy megnézze az egyik korábbi Európa Liga mérkőzésünket bajnokira azonban még soha sem jött el. Az összefoglalókat viszont sokszor megnézi online és a Wisescout nevű programmal követ engem is, ami összegyűjti egy játékos mérkőzéseinek az összefoglalóit.

 

Mindig ki szokta emelni a negatív dolgokat. Soha sem említi a jó dolgokat, mivel meggyőződése, hogy a hibákból lehet a legjobban tanulni. Nekem semmi problémám nincs ezzel, se mint játékos, se mint magánember.     

 

Szomorúan halljuk, hogy sajnos megsérültél. Mikor láthatunk újra a pályán?

 

A.M.: A problémák a Pécs elleni másfél hónappal ezelőtti bajnokinkon  kezdődtek, le is kellett cserélni. Az ultrahangos vizsgálat sérült és szakadt izmokat mutatott ki. Szomorú, de az idény véget ért a számomra. Most azon dolgozom, hogy újra 100 százalékos legyek a következő szezonra.

 

Hamarosan új edző érkezik. Lehet már tudni konkrétumokat?

 

A.M.: A vezetőség dolga eldönteni, ki lesz az új szakvezető.

 

 

Mik a várakozásaid a következő szezonra?

 

A.M.: Azt várom, hogy jövőre megnyerjük a bajnokságot. Mindenkinek hasonló mértékű motivációra van szüksége. Az elvárásokat mindig magasra kell helyezni. Természetesen bármi megtörténhet és csak remélni tudom, hogy a csapattársaimnak is hasonlóak a várakozásaik, pontosabban, remélem ők sem elégednének meg a harmadik vagy a negyedik hellyel. Mindig meg kell próbálnunk magasabb helyezést elérni. Csak így kollektívan jut a klub is előbbre, így lesz több lehetősége az egyes játékosoknak is. Mostanra már megvan a csapat gerince és nagyon jó egyéni játékosaink vannak.

 

Az én nyári tervem, hogy a rehabilitációmon dolgozzak június 4-ig. Utána van pár hét szabadságunk majd indul az alapozás június 23-án. A legfontosabb számomra, hogy felépüljek.

 

Az egyetemünkön rengeteg nemzetközi cserediák van és a Honvédban is sok a külföldi játékos. Sokszor vádolják a játékosokat, hogy nem szereznek elég tudást az oktatásban. Tudnál beszélni a csapaton belüli a játékosok különböző tanulmányairól, kultúrákról, és a csapatszellemről?

 

 A.M.: Sok nemzetközi játékos van a keretben, ez teljesen normális, hogy más országokból vagy kontinensről is jönnek, mint például Afrika, Olaszország, Szerbia...stb. Így válik lehetőségünk tanulni egymás kultúrájáról. Minden nap együtt élünk a csapat többi játékosával. Az nem igaz, hogy a játékosok nem tanultak. Igaz, vannak játékosok, akik nem jártak iskolába, de olyanok is vannak, akik egyetemre is jártak. Egy 15 éves játékos karrier után szükség lehet egy végzettségre, hogy sikeres legyen valaki.

 

Én személyesen nem tekintek a labdarúgásra, mint egy munkára. A labdarúgás boldoggá tesz és akkor kell abba hagyni, ha már nem tesz azzá. Én boldog vagyok mivel azt csinálhatom, amit szeretek. Rúgni a labdát, a játékos társaimmal együtt lenni és nevetni. Ez a világ legjobb „munkája”, amit a gyerekkorom óta szerettem volna űzni.

 

Amint elveszted a labdarúgás iránti szenvedélyt, azonnal abba kell hagyni. Örülök, hogy elvégezhettem az iskoláimat, és köszönettel tartozom a családomnak a folyamatos támogatásukért. Mindenféleképpen előre kell tervezni, hogy az ember mit fog csinálni a 15 – 20 éves sport pályafutása után.

 

Jelenleg a csapat nem szerepel túl jól. Hét mérkőzést vesztettek zsinórban. Sokan azt mondják a csapat lekerült a siker felé vezető útról...

 

A.M.: A Honvédnál úgy gondoljuk, hogy erősebb a csapat, mint volt. Az egyszerűen nem igaz, amit az emberek pletykálnak. Sokszor a szerencse sem állt a csapat mellett, mint például a Videoton elleni meccsen. Jelenleg a szerencsétlen szériába került a csapat, ami alatt nevetséges gólokat kaptunk, azonban mentálisan erősebbek vagyunk és a csapategység és szellem is egyre erősebb. Meg fogjuk törni ezt a rossz szériát is. Az eredeti célunk az európai kupaszereplés elérése volt. Amikor láttuk, hogy már kicsi az esély, a mi lelkesedésünk is talán alább hagyott. Sok fiatal játékosunk van – a kezdő tizenegyben az átlagéletkor 20 - 22 év – így rengeteg tapasztalatot is szereztünk.  El kell fogadni, hogy a fociban vannak nehéz pillanatok, mint amilyen a miénk most.

 

Ne felejtsük el azonban, hogy a Mezőkövesd elleni vereség előtt mi voltunk a tavasz legjobb csapata. Egy nemzetközi példával élve, az Arsenalnak is voltak rosszabb és jobb időszakai. Decemberben még elsők voltak, de most májusban már örülhettek, hogy a negyedik hely meglesz. A Honvédnál a csapatszellem erős, talán még erősebb, mint volt.

 

Az egyetemen futsalt és kispályás, műfüves focit is játszunk. Minden héten 2000-en rúgják a labdát az amatőr bajnokságunkban. Mi a véleményed a kispályás labdarúgásról?

 

Futsalt sajnos nem szoktam nézni, de szoktunk a barátaimmal 5 az 5 ellen játszani. Úgy gondolom a futsal teljesen más. Sokan úgy gondolják, hogy nagyon hasonló, de nem minden nagy pályás játékos tudja jól játszani. A labda más, a pálya mérete más, és kevesebb a hely és az idő a labdát megjátszani. Valójában a barátaimmal szeretek néha futsalozni.

 

Az egyetemi hallgatóknak azt üzenném, hogy ne hagyják abba a focit és őrizzék meg a szenvedélyüket. Ez csodálatos, hogy hetente 2000 játékos játszik. Ez az amit én szenvedélynek hívok. A foci a világ legjobb sportja és játéka!

 

Még fiatal vagy, de igen megfontoltnak tűnsz a jövőddel kapcsolatban. El tudod képzelni magad edzőként?

 

Remélem, hogy még 15- 16 évet tudok játszani. Az életem az év 365 napjában a labdarúgásról szól. Összesen 20 napot pihenek, de olyankor is folyamatosan a focin jár az eszem. Szerintem, amikor az ember abba hagyja, akkor nagyon nehezen tud a sporttól elszakadni. Túlságosan hiányozna. Az én tervem is az, hogy a játékos karrierem után edző legyek, mint az édesapám. Sok jó tanácsot kapok tőle. Azonban azt is el tudom képzelni, hogy egy ruha márkát hozok létre, vagy egy éttermet nyitok. Bármi megtörténhet, de jelenleg a foci az első. Ha egyszer elszakadnék a sporttól, biztos nagyon hiányozna.

 

 

Andrea, köszönjük a nagyszerű interjút és sok további sikert és szerencsét kívánunk a jövőben!

 

Szerző: admin Utolsó frissítés: 2014-05-15 12:03:45
Vissza a hírarchívumhoz