Friss hírek, információk

Évértékelő: Kertész Gergő
Kedves Szurkolók/Olvasók, Tisztelt Csapat!

Nehezen jönnek a szavak egy ilyen év után, mivel elnézve a csapat éves teljesítményét inkább kérdések vetődnek fel bennem, mint sem én válaszoljam meg a feltett kérdéseket: vajon pozitívan vagy negatívan értékelhető a csapat éves teljesítménye?; hogyan teljesítettünk fizikális és mentális téren?; reálisak vagy irreálisak voltak a kitűzött célok?... és így tovább. Természetesen, mint mindenki másnak, nekem is vannak észrevételeim, amit elfogadni és cáfolni is lehet. A bennem megfogalmazódott gondolatokkal nem feltétlenül kell egyetérteni, de szép is lenne, ha mindenki egy véleményen volna. Így legalább van miről beszélni...

A Magyar Kupában nyújtott teljesítményünkre büszke vagyok. A lebonyolítása miatt teljesen máshogy kell készülni, mint egy bajnoki fordulóra. Egy vagy két meccsed van arra, hogy tovább lépj a következő lépcsőfokra. Nincs helye dekoncentráltságnak. Összepontosításra és egységre van szükség, mert a csatákat a csapat fogja megnyerni és nem az egyének. Úgy érzem ez a Kupában sikerült.
Hallottam olyan véleményeket, hogy csak azért jutottunk el a Final Fourba, mert nem kaptunk erős ellenfeleket. Ezekkel a véleményekkel nem tudok mit kezdeni. Ez a sorsolásos rendszer szépsége. A csapat megérdemeltem jutott a legjobb négybe, ami nem csak a játékosoknak, de a klubnak is kijárt már. Egy olyan eseménynek lehettünk részesei, amit egy hamar nem fogunk elfelejteni. Az elődöntő sajnos nem úgy sikerült, ahogy mi elképzeltük, de a csapat játékát elnézve azon a hétvégén nem is érdemeltünk többet. 

Ha valaki megkérdezte volna a nyár folyamán, hogy elfogadnám-e a bronzérmet, szó nélkül aláírtam volna.  Az itt szerzett eredményünket reálisnak értékelem! Gratulálok Mindenkinek a 3. helyhez!


A bajnokság, ahogy szokták mondani, más tészta. Egy olyan folyamat, ahol minden héten összpontosítani kell, ki kell hegyezni a teljesítményt az adott napokra, de rosszabb eredmény esetén is van lehetőség a javításra. Vagyis volt esély.
A bajnokság végére elfáradtunk, de ezt inkább mentálisnak, mint sem fizikálisnak mondanám. E mögött három tényezőt látok:
     - fiatal csapat révén szó a tapasztalat hiánya egyértelműen látszódott
     - nekem a rutin hiányzik a csapatból, de itt nem a meccsrutinra gondolok, hanem olyan emberekre, akik össze tudják rántani az egyéneket, ha kell dicsérnek, ha kell kijavítanak, ha kell leordítják a fejedet. A lényeg,  hogy amikor a padlón vagy felsegítsenek, ha az égben jársz lehozzanak a földre. 
     - a legnagyobb mentális gyengeséget mégis abban látom, hogy nem voltunk képesek egymásért küzdeni, és ezt se a klub, se a szurkolók nem érdemelték meg. A bajnokság egyes szakaszaiban egyáltalán nem funkcionáltunk csapatként. Minden rossz teljesítmény mögött állhat valami pl. egy rosszul kifogott nap, egy hullámvölgy, egy családi veszekedés stb., de a küzdéshez, a hajtáshoz, a győzni akaráshoz nem kell tudni futsalozni.

A csapatot a felsőházba vártuk, ami sikerült is, de (mentálisan) gyengék voltunk, hogy tovább is menjünk. A felsőházban való szereplésünket így utólag reálisnak értékelem, bár a bajnokság vége felé voltak kétségeim e téren. Valljuk be őszintén a zászló egyáltalán nem erre állt, ám a Berettyó elleni hazai meccsen a csapat csillagos ötösre vizsgázott, így kétség sem férhetett, hogy ott a helyünk.

A végén szeretném megválaszolni az általam feltett kérdéseket:
 - a kupában nyújtott teljesítményünkkel elégedettek lehetünk, pozitívként értékelem szemben a bajnokságban nyújtott közepes teljesítményünkkel
 - a mentális fáradság jelei inkább megmutatkozni látszódtak a bajnokságban, míg fizikálisan jobban teljesítettünk
 - és végül mind két fronton reálisnak értékelem az elért eredményeket.

Tudom, hogy nagyon leszűkítette a kérdéskört, de úgy gondolom, hogy a legfontosabb kérdésre megadtam a választ. A bajnokság eredményeit böngészve és visszagondolva az egyes összecsapásokra, ez a csapat megjárta a poklot és a mennyet is, de a Marcos által emlegetett kiegyensúlyozottság nagyon kevés embernél volt meg, így a csapattól sem várhattunk kiegyenlített teljesítményt. Voltak itt megérdemelt, fényes győzelmek (Berettyó, itthon), csúfos teljesítmény (Veszprém, itthon), csalódott vereség (Szeged, itthon), nagy fordítások (Debrecen, idegenben), nyögvenyelős győzelmek (Nagykáta, idegenben), győzelemmel felérő vereség (Győr, itthon) és inkább győzelmet érő döntetlenek (Csömör, idegenben) is, de a sort lehetne folytatni. 

A végén a mindenki által jól ismert Minden héten háború c. film néhány gondolatát szeretném megosztani, törekedve az itt megfogalmazott gondolatokra az életben és sportban egyaránt:
"...azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármely területén erre az időzítésre törekedjetek. Fogjátok meg és nem eresszétek a pillanatot, mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy vesztesek, hogy éltetek vagy haltatok, legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz aki mindent belead, az élete árán is..."

Végezetül szeretnénk megköszönni Viktornak a csapatért tett munkáját, mert ha Ő nem lenne, mi sem lehetnénk itt! Nagy öröm volt számomra Marcossal együtt dolgozni, mivel olyan tudást osztott meg velünk a futsal minden területéről, amit a későbbiekben is kamatoztatni tudunk! Továbbá köszönettel tartozunk Mindenkinek, aki idejével és energiájával segítette a csapat szereplését és a Közönségnek, akik hétről-hétre szurkoltak nekünk és biztattak bennünket!

ELTE-s tanulóként nagy megtiszteltetés számomra, hogy a BME-t képviselhetem a futsal világában!

Hajrá BME!

Kertész Gergő
Szerző: admin Utolsó frissítés: 2014-04-07 16:49:49
Vissza a hírarchívumhoz