Mérkőzés beszámolója


2011-04-11 20:30 (20. forduló)
MAFC BME DA Külker 4 - 3

MAFC BME Docler Akadémia – Külker FC 4:3

A kilátogató szurkolók, érdeklődők vérbeli, izgalmas futsal meccset láthattak. „Ilyen meccsek kellenének” – hallatszott el pár ember szájából a meccs után.

A mérkőzés jelentőségét jól mutatta a kiérkező „nézők” lajstroma. Pálmai Tamásék egyenesen Szombathelyről utaztak fel, míg Császár Gyula Vácról érkezett. Ők persze nem csak a ’nézzünk meg egy jó meccset’ jelszóval érkezhettek, hanem bajnokság kimenetele szempontjából is fontos találkozón ellenfél mustrát is tarthattak. Mind a Külker (akik valójában a korábbi NB1-es Dupont csapatának reinkarnációi, a Külkerhez, mint főiskolához kevés közük van) mind a MAFC-BME csapata mérkőzik még a Szombathely ellen. Csaszi pedig (az NB2 Nyugat AllStar válogatott edzőjeként) talán egy-egy lehetséges játékosát kémlelte. Üde meglepetés volt számomra Kárász István személye is, aki annak ellenére a mi meccsünket választotta, hogy azzal szinte egy időben zajlott a 2. magyar futsal derbi is a Fradi és ősi rivális Újpest csapata között. Igazán kíváncsi lettem volna a több évtizede a magyar futsalt pártoló Kárász Úr véleményére, de sajnos nem volt időm beszélgetni vele.

Mindkét csapat viszonylag kevés játékossal játszotta végig a meccset. A Dupont mindig is kevés létszámban jelent meg a meccseiken, nálunk viszont két kulcsemberünk sérülése volt hátráltató tényező. Czefernek Zsolti a bemelegítésnél jelzett, míg Bakos Áron sajnos átöltözni sem tudott. Mielőbbi gyógyulást kívánunk nekik így is.

A mérkőzés nem kezdődött jól számunkra. Egy oldalberúgást ajándékoztunk oda az ellenfélnek, amit Kova (azaz Kovacsics Károly) magabiztosan értékesített, így 3 perc után 0:1 oda. Ezután sok mezőnyben lévő párharcok következtek kimaradt helyzetekkel itt is, ott is. Az 1:0-s Külker vezetéssel záruló 1. félidő is azt mutatta, hogy kapusokon e hétfői napon roppant nehéz volt kifogni. Talán felemészthette a koncentrációképességet a nagy mezőnybeli küzdés?

A második félidő szerencsére jobban sikeredett számunkra. Munkácsi Ricsi gyors góljával egalizáltunk és a mérkőzésbe is jobban belerázódtunk. A sorra kidolgozott helyzetek pedig meghozták a sikert és egy kezezést (és az azzal járó jogos piros lapot) követően Csernai Gábor magabiztos büntetőjével vezetéshez jutatott bennünket. Vezetésünket egy 10 méteres kisbüntetővel sikerült megdupláznunk, miután Munkácsi ismét megcsillantotta kiváló rúgótechnikáját, így 3:1 ide. (Szerencsénkre a Külker az első félidőben „elbohóckodott” egy kisbüntetőt azáltal, hogy legurították a labdát, amely nem megengedett futsalban).

Ellenfelünk kapuslehozatallal próbálkozott a hátralévő öt percben, amely eredményesnek bizonyult és „vészkapus” Kova irányításával egalizálta is a Külker a meccset 50 másodperccel a végső dudaszó előtt. De ekkor nem elégedettek meg az egy ponttal és nem hozták vissza a kapusukat, így Munkácsi Ricsi megkoronázhatta teljesítményét, és elcsenve a vészkapustól a lasztit, az üresen maradt kapuba vezette azt 18 másodperccel a meccs vége előtt. A hátralévő időben már nem hibáztunk, és 4:3 arányban győzedelmeskedtünk.

Győzelmünket nemcsak a számos remek egyéni teljesítménynek, hanem a remek csapatmunkánknak is köszönhetjük: küzdőképességből feltétlenül jelesre vizsgázott a csapat. Helyenként nagyszerű támadásokkal és egyéni megmozdulásokkal szórakoztattuk közösségünket, akik biztosan nem bánták meg, hogy hétfő estéjüket ránk szánták.

Nem hiába: ’BME Futsal, több mint csapat’